Harmincéves kor felett alig találunk olyan nőt, akinek még ne lett volna petefészek-gyulladása. Az orvosok azonban ezt a kifejezést nem használják. Lássuk, hogy miért. A méh mellett mindkét oldalon egy-egy petefészek valamint egy-egy petevezető helyezkedik el. (A kettőt együtt függeléknek nevezik.) A gyulladás szinte kivétel nélkül mindkét szervre kiterjed; de ha csak az egyiket érinti is, ennek elkülönítésére nincs lehetőség. Ezért beszélnek a nőgyógyászok "függelék-gyulladásról", azaz latinul adnexitisről. (Ennek ellenére a továbbiakban is – a közérthetőség miatt – megmaradok a petefészek-gyulladás elnevezésnél.)

    A betegség tünetei a gyulladás súlyosságától függenek. Enyhébb esetben csak az alhasnak jobb vagy bal oldalán fellépő gyengébb-erősebb fájdalom jelzi a kórt. Súlyosabb esetben a fájdalom erős, és általában lázas állapot is kíséri. Ilyenkor a gyulladás átterjedhet a környező szervekre (méh, húgyhólyag), ezért a tünetekhez gyakori vizelési inger is társulhat. A petefészek-gyulladást bakteriális fertőzés okozza.

    A baktériumok az esetek egy részében a hüvelyből a méhszájon keresztül kerülnek be a méhbe; innen a petevezetőkön át a kismedencébe. Ezt a fertőzési módot elősegítheti a méhen belüli fogamzásgátló eszköz (IUD, spirál). Máskor a fertőzést azok a baktériumok okozzák, melyek normális körülmények között is előfordulnak az emberi szervezetben. A terápiát a gyulladás foka határozza meg. Egészen enyhe esetekben gyulladásgátló, esetleg fájdalomcsillapító kezelés mellett a szervezetre bízhatjuk a baktériumok legyőzését. Intenzívebb gyulladás esetén feltétlenül antibiotikus kezelésre van szükség. Amennyiben hüvelyfertőzésre utaló tünetek is fennállnak, akkor a hüvely gyulladását is kezelni kell.

Ugrás a lap tetejére

Petefészek ciszta

    A petefészek-ciszta fennállásának jellemző tünete nincs. Késhet a menstruáció (természetesen ilyenkor a terhességi teszt negatív), enyhébb-erősebb alhasi fájdalom fordulhat elő azon az oldalon, ahol a ciszta található. Az esetek jelentős részében pedig semmilyen panaszt nem okoz, hanem egy egyéb ok miatt elvégzett vizsgálat fedezi fel. A petefészek ciszta diagnózisát a nőgyógyász (a tapintási lelet alapján elvégzett) ultrahang-vizsgálat során állítja fel. Ilyenkor a petefészek területén egy vékony fallal határolt, folyadéktartalmú "hólyag" látható.

  Tudni kell, hogy a cisztáknak két fajtájuk van: a funkcionális és a valódi ciszták. A funkcionális ciszták a tüszőrepedés helyén kialakuló sárgatestből képződnek, néha a menzesz késését okozzák, mivel hormontartalmú folyadék található bennük. A menstruáció után (a sárgatest elsorvadásával együtt) azonban felszívódnak, így beavatkozást nem igényelnek. A 45 éves életkor alatt felfedezett petefészek ciszták túlnyomó többsége funkcionális. Ilyenkor csupán arra van szükség, hogy két menstruáció lezajlása után kontroll ultrahang-vizsgálat történjen. Ha a ciszta eltűnik, további teendő nincs. Ha mérete lényegesen csökken, néhány hónap múlva ismételt ellenőrzés szükséges, addigra biztosan felszívódik. A valódi ciszták kialakulásának pontos okát nem ismerjük. Itt a ciszta fala termeli a folyadékot, menstruáció után is megmarad a ciszta és gyakran növekszik is. (Ritka esetben olyan nagyra is megnőhet, hogy a benne lévő folyadék több liter is lehet.) Ilyenkor valóban szükség van műtétre, mert az egyébként jóindulatú ciszta az esetek egy részében - igaz, hogy csak évek múltán, de - rosszindulatúvá válhat. Tehát ha 2-3 menstruációs ciklust követően is változatlanul kimutatható a ciszta, és mérete 50 mm-nél nagyobb, akkor a műtétre sort kell keríteni.

    A műtétet már a legtöbb helyen hastükrözéses) (laparoszkópos) úton végzik. Ilyenkor nem szükséges hasmetszést végezni, hanem a köldökön keresztül egy ujjnyi vastag, a szeméremcsont felett három ceruzányi vastag "csövön" át bevezetett speciális műszerekkel dolgozunk a hasüregben. Így kisebb a műtéti megterhelés, gyorsabb a gyógyulás. (Az átlagos kórházi tartózkodás szövődménymentes esetben 1-3 nap.) A műtét során lehetőség szerint csak a cisztát távolítjuk el, az ép petefészek-részletet a helyén hagyjuk. Előfordulhat azonban olyan műtéti szituáció, amikor a teljes petefészek eltávolítására szükség van. Ilyenkor a megmaradt túloldali petefészek kellő mennyiségű hormonnal látja el a szervezetet, tehát a műtétnek semmilyen káros utóhatása (hőhullám stb.) nem lesz, sőt, ha az asszony kívánja, gyermeket is szülhet még nyugodtan.

Ugrás a lap tetejére