A terhesség megállapítását követően fontos, hogy folyamatosan ellenőrizzük a magzat megfelelő fejlődését, a kismama egészségét és hogy időben észrevegyük az esetleges kóros állapotokat. A terhes ezért általában havonta jár gondozásra. Minden alkalommal ellenőrizzük a magzat életműködéseit (ultrahanggal vagy szívhang-hallgatással) valamint félidőtől kezdve hüvelyi vizsgálattal a méhszáj állapotát.

    A terhesgondozás elején részletes laborvizsgálatokat végzünk (vérkép, vizelet, vércukor, májfunkciók, véralvadási paraméterek, vércsoport- és ellenanyag-meghatározás, valamint vírusfertőzések – rubeola, toxoplazma, cytomegália – kizárása). EKG birtokában a terhes belgyógyászati vizsgálata is megtörténik a háziorvosnál. A 17. héten további két speciális vérvizsgálat történik: AFP szűrés a koponyahiány illetve nyitott gerinc kizárására, valamint a hepatitis (májgyulladás) vírushordozók kiszűrése céljából; vírushordozóknál szülés után az újszülöttet védőoltásban kell részesíteni. A terhesség alatt a továbbiakban a vérképet kéthavonta, a vizeletet havonta ellenőrizzük. A 26. terhességi héten terheléses vércukor vizsgálat is készül. A magzat méhen belüli fejlődését rendszeres ultrahang-vizsgálattal ellenőrizzük. Az általános gyakorlat szerint a terhest öt alkalommal vizsgáljuk ultrahanggal. Az első vizsgálat a 8.–10. hét között történik. Ilyenkor állapítjuk meg, hogy ép-e a terhesség és nagysága megfelel-e a vérzéskimaradásnak. A második vizsgálat a 12. héten történik. Ilyenkor az ún. nyaki redőt (a nyaki gerinc és nyakbőr közötti távolságot) mérjük meg. Átlagosnál nagyobb távolság esetén a Down kór (mongoloid idiotizmus) gyakrabban fordulhat elő. A harmadik vizsgálat a 18. hét körül történik. Ez egy részletesebb, ún. genetikai ultrahang. Ekkor kell megvizsgálni a magzat egyes szerveit. Ily módon, ha nem is az összes, de a legtöbb rendellenesség ultrahanggal felismerhető. A 30. hét körüli negyedik vizsgálatnál ellenőrizzük, hogy a növekedés üteme megfelelő-e. Ha a terhes kíváncsi rá, általában megállapítható a magzat neme is. Az utolsó vizsgálatra a 38. héten kerül sor. Ilyenkor ellenőrizzük a baba fekvését, a lepény érettségét, a magzatvíz mennyiségét; bizonyos korlátokkal következtethetünk a szülés várható idejére is. Természetesen, ha valamelyik vizsgálatnál kóros eredményt kapunk, ismételt ultrahangra lehet szükség.

    Még néhány – a terhesség alatt végzett – speciális vizsgálatot említenék meg. Ugyan a társadalom-biztosítás még nem támogatja, de (vér)vizsgálatok kifizetése mellett a Down kór és egyéb kromoszóma-rendellenességek megbízható kizárására rendelkezésre áll az ú.n. kombinált teszt és integrált teszt. Nem valódi vizsgálat ugyan, de a 30. héttől tanácsoljuk a terheseknek, hogy naponta számolják a magzatmozgásokat. A túl kevés mozgás időben jelezheti a magzat kóros állapotát. A szülés előtt kb. 1 hónappal tenyésztést végzünk a hüvelyváladékból. Egy bizonyos baktérium csoport (béta-streptococcus) jelenléte esetén a szülés indulásakor antibiotikumot adunk az anyának, hogy így a magzat fertőzését megelőzzük. Végezetül, de nem utolsó sorban a 37. héttől hetente CTG (cardiotogográfia) vizsgálatot végzünk. Egy speciális műszer folyamatosan észleli a magzat szívhangjait és a méhtevékenységet. A vizsgálat pontos információt nyújt a magzat méhen belüli állapotáról.

Ugrás a lap tetejére

Koraszülés

    A terhesek nagy többsége panasz- és tünetmentesen, zavartalanul viseli ki terhességét. Ennek ellenére számos kóros állapot léphet fel a terhesség során. Ezek közül a véleményem szerinti legfontosabbról beszélnünk kell. Koraszülésről akkor beszélünk, ha az újszülött a 25. és 36. terhességi hét között születik meg. (A terhesség normális esetben 40 hétig tart.) A magzati halálozás és az újszülöttkori megbetegedések döntő többsége a koraszülöttség következménye. A kis születési súly és még inkább a szervek éretlensége következtében a koraszülöttek esendők és sérülékenyek. Ennek foka annál nagyobb, minél korábban születik meg a baba.

Mit tehet a szülész a koraszülés megelőzésére?
    Ahogy a szülés, úgy a koraszülés is indulhat fájásokkal illetve burokrepedéssel. A fájások (méhösszehúzódások) élettanáról még nem tudunk mindent. Különösen azon a területen hiányosak ismereteink, hogy mikor és miért kezdődnek a fájások. Korai méhtevékenység esetén az időben elkezdett gyógyszeres kezeléssel legtöbbször sikeresen lehet leállítani a fájásokat. Enyhe méhösszehúzódások esetén ez elegendő tablettában adagolva, a terhes nő szigorú ágynyugalma mellett. Hatástalanság esetén intravénás alkalmazás válhat szükségessé; ez természetesen csak korházi körülmények között. Az idő előtti burokrepedés szinte mindig magzatburok-gyulladás következménye. Ilyenkor a magzat és az anya egészségének védelmében a terhesség nem viselhető tovább. A burokrepedés megelőzésére a terhesség alatt esetleg fellépő hüvelyfertőzéseket és hólyaghurutot kezelni kell.

Mit tehet a nő a koraszülés kivédése céljából?
    Fontos a kívánt terhességet megelőző terhesség-megszakítások lehetőség szerinti elkerülése illetve megelőzése. Szülést követően a következő terhességig a megfelelő (kb. 1 év) várakozás, hogy a méh regenerálódásához szükséges idő biztosítva legyen. S talán a legfontosabb: a terhesgondozáson történő rendszeres részvétel. Végezetül megjegyzem, hogy célszerű a koraszüléseket olyan intézményben vezetni, ahol rögtön a megszületés után a koraszülött ellátásához minden eszköz rendelkezésre áll.

Ugrás a lap tetejére

Szülés

    A terhesség vége és célja a szülés. Erre Magyarországon ritka kivételtől eltekintve a szülőszobán kerül sor. (Az otthonszülésre még később kitérek.) A terhesnek el kell jutnia a szülőszobára – a szülés indulásakor.

Hogyan is indul egy szülés?
A szülés indulhat burokrepedéssel illetve fájásokkal (méhösszehúzódásokkal). A szülőszobán a vajúdás már orvosi és/vagy szülésznői ellenőrzés mellett zajlik. A szülés nemcsak a terhes asszony részére megterhelő, komoly stresszt jelent a babának is. Ezért életfunkcióit, "közérzetét" folyamatosan ellenőrizni kell; hogy esetleges kórállapotot időben észleljük és szükség szerint beavatkozhassunk.

    A szülésfolyamata 4 szakaszra oszlik. A tágulási szak a leghosszabb, néhány órát tart. Ezalatt tágul ki a méhszáj, hogy utat biztosítson a magzatnak a megszületéshez. A méhszáj kitágulása fájások hatására jön létre. Az esetek egy részében szükségessé válik fájdalomcsillapítás alkalmazása. Ez a tágulási szak elhúzódásától valamint a terhes fájdalomtűrésétől is függ. Adhatunk e célból fájdalomcsillapító hatású gyógyszereket, illetve végezhetünk gerinc melletti (epidurális) érzéstelenítést. Számomra a legkedvesebb módszer az apás szülés, ugyanis tapasztalataim szerint a papa jelenléte a legjobb fájdalomcsillapító eljárás. Ma már minden szülészeti intézményben elfogadott az apa, esetleg más családtag jelenléte a szülésnél. Az "apás szülés" nem csak a terhes részére jelent segítséget, hogy e nehéz órákat élete párja vele tölti, nem csupán a házastársi kapcsolatnak tesz jót, hanem – ahogy ezt egy több ezres felmérés igazolta – előnyösen befolyásolja hosszú távon az apa-gyermek kapcsolatot is. A második szak a kitolás. Tolófájások hatására ilyenkor születik meg az újszülött. Közvetlenül a megszületés után a szülésznő leszívja az újszülött torkából, orrából a váladékot és magzatvizet, nehogy az első légvételnél a baba tüdejébe kerüljenek. A harmadik szakasz a lepényi szak, mely a lepény megszületéséig tart. Ez alatt a babát édesanyja hasára tesszük, és hagyjuk, had ismerkedjenek egymással. Ha az édesapa is jelen van, ez egy valódi családi ünnep. Negyedik a lepény utáni szak. Ilyenkor kerül sor a gátmetszés ellátására, majd a baba ismét édesanyjához kerül.

    A szülések kb. 70-80 százaléka hüvelyi úton lezajlik. A maradék esetekben kerül sor császármetszésre. Tudni kell, hogy a statisztikai adatok alapján a császármetszés utáni szövődmények gyakorisága nagyobb, mint hüvelyi szülések után. Ennek megfelelően műtétre csak akkor kerül sor, ha erre valamilyen konkrét okunk van. Ezt az okot hívják latinul indikációnak, magyarul javallatnak. A császármetszések javallata szerteágazó. Ha röviden át akarjuk tekinteni, akkor két csoportra oszthatjuk őket. Az egyik csoportba az anyai indikációk tartoznak. Ilyen az anyánál fennálló szívbetegség, súlyos rövidlátás, szűk vagy deformált medence és még néhány súlyosabb betegség. Magzati javallat alapján végzünk műtétet például téraránytalanságnál, magzati oxigénhiány jeleinél (lassú magzati szívműködés, magzati széklettel – meconium – kevert magzatvíz), lepényleválásnál, köldökzsinór előesésnél vagy koraszülésnél. Néhány alkalommal összetett javallat alapján történik a császármetszés – például előlfekvő lepény okozta erős vérzés esetén.

    Végezetül beszéljünk az utóbbi évek egyik divatjáról, az otthonszülésről. A kérdéssel nem csak a sajtó, hanem a szakemberek is egyre többet foglalkoznak. A szülés, a baba megszületése az élet egyik – ha nem "A" – legnagyszerűbb pillanata. Jogos igény, hogy a szülésre barátságos, családias környezetben, szeretteink körében kerüljön sor. Azonban legalább ennyire fontos, hogy orvosi szempontból is biztosítsuk az újszülött és édesanyja biztonságát, egészségét. A statisztikai adatok szerint a szülések kb. 70-80 százaléka zavartalanul, szövődménymentesen zajlik le. (Ezekről a szülésekről szokták – utólag – mondani, hogy nem is szükséges az orvos jelenléte.) A maradék 20-30 % azonban szigorú orvosi ellenőrzést, szükség esetén gyors beavatkozást (pl. császármetszést) igényel. A szövődmények egy része a terhesgondozás során vagy a szülés indulásakor nem látható előre. A lakáson történő szülésnél - szövődmény esetén - komoly veszélynek lehet kitéve mind a magzat, mind édesanyja. Az utóbbi években ezért a szülészeti osztályok igyekeznek a szülés szakmai biztonságát összekapcsolni a megfelelő környezettel és a családias hangulattal. A biztonságot a kórházban történő szülés nyújtja. Mára már minden osztályon lehetőség nyílik a férj vagy más hozzátartozó jelenlétére a szülésnél. Sok kórházban átalakították a szülőszobát. A színes falfestés, a berendezés (pl. franciaágy, fürdőkád, "normál" lakásbútorok, zene) mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az otthonihoz hasonló környezet és légkör a szülést felejthetetlen élménnyé tegyék.

    Összegezve az eddigieket úgy gondolom, hogy nem a szüléseket kell "kivinni" a lakásra, hanem a családtagokat és az otthon hangulatát "bevinni" a szakmai biztonságot nyújtó kórház falai közé.

Ugrás a lap tetejére